Hosszas orvosi kezelések és vetélések között születtek meg, de egészségesen, hála a kiváló és nagy tudású nőgyógyásznak, aki segítségünkre volt. A kislányunk születése előtt magas volt a vércukrom, ezért a terhesség alatt végig állandó orvosi ellenőrzés alatt álltam, de szerencsére nem lett belőle semmi baj, a cukrom azóta is teljesen rendben van.

Szülés után háziorvosunk tanácsára - örök hálám neki ezért - minden évben csináltattam egy teljes vérképet. Így tudtam meg 2000 decemberében, hogy valami gond van. Elkezdtem járni a hematológiára, ahol egy csontvelővizsgálat során 2001 márciusában derült ki, hogy leukémiás vagyok. Rögtön elkezdték a kezelésemet. Injekciókat kaptam, amit egy idő után megtanultam magamnak beadni. Egy évig bírtam, de mellékhatásként a hatóanyag megtámadta az izületeimet, és olyan állapotba kerültem, hogy az ágyból alig bírtam kikelni. Ekkor kezelőorvosom hosszas utánajárására megkaptam az imatinib terápiát, azt a gyógyszert, ami számomra igazi csodaszer, mert azóta remekül érzem magam.

Persze mindez leírva egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen a valóságban volt. Nem részletezem, hogy lelkileg voltam én is mélyponton, főleg az első időkben. De akiknek van egy csodálatos családja azon belül is egy fantasztikus férje, akire mindig, minden körülmények között számíthat, és két gyönyörű gyermeke, akiket fel kell nevelni, az nem teheti, meg, hogy ne küzdjön teljes erőbedobással. Csak annyit tanácsolhatok betegtársaimnak is, hogy nem szabad megadni a betegségnek magunkat. Olyan szép az élet! Kár apróságokon bosszankodni, mindig valami célt kell kitűzni magunk elé, úgy sokkal könnyebb legyőzni a bajokat!

Ennyi hát az én történetem. Azóta mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább minden évben csináltasson egy vérképet, mert az rengeteg betegséget kimutat! Így időben el lehet kezdeni a kezeléseket, ami nagyon fontos! És talán még egy tanulság: nem szabad mindent az orvosoktól várnunk, nekünk is tenni kell valamit az egészségünk érdekében, sőt, a legtöbbet mi tehetjük. Mert ha mi nem vigyázunk magunkra, akkor ne csodálkozzunk, ha már késő lesz.